Szinte borítékolható a látvány már délelőtt: a hajóról leszállva látod a helyszínt, nyugatra néző bástyák és napszítta homlokzatok, pálmák és tiszta kék ég. Már amikor bringázni indulsz, kinézed azt a teraszt, amiről a nap utolsó fényeit nézni szeretnéd, valami hűsítő koktéllal a kézben, de ezt félmosollyal az arcodon szóvá sem teszed, szinte eltitkolod: mindent a maga idejében. Aztán a délután szép komótosan eltelik, picit megmozgatod a tagjaid és megfelelő arányban tartalmaz tengerparton barnulást is, majd izgalommal a szívedben visszaérsz a városba: jól tippeltél?

Igen, a Nap pontosan odasüt, de nem rohansz oda egy kölyökvizsla lelkesedésével, hanem stílusosan és higgadtan, ahogy a kávézást, ezt is fel kell vezetni szépen: egy kellemes sétával a városban. A szűk sikátorokon végigseper a vöröslő fény, árnyékok díszeit aggatja a falakra, nyugalom és béke honol az udvarokban, Téged pedig vár a teraszod. Meg is érkezel, helyet foglalsz, s jönnek azok a percek, amiért itt küzdünk e sárgolyón: a naplemente csodája tölti fel a lelked...

További képek...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.